Volt egyszer, hol nem volt, élt az üveghegyen túl, az elvarázsolt erdőben, de annak is a kellős közepében egy farkas. Nagyon barátságos volt, nem evett húst, csak répát, füvet, na meg káposztát. Mégis mikor kiment a rétre az állatok elmenekültek onnan ahogy megpillantották. Egyszer egy kis nyuszi úgy belemerült a játékba, hogy nem vette észre amint a farkas épp a háta mögött evett a káposztásban. Mozdulni sem mert a félelemtől és a csodálkozástól amikor észrevette a falatozó farkast.Ilyet még nem látott a világ, ezt mindenkinek meg kell tudnia, gondolta a kis nyuszi. Éppen arra repült egy madárraj, és a nyuszi megkérte őket vigyék el a hírt az erdő minden részébe, jöjjön aki csodát akar látni. Aki meghallotta a hírt először megijedt a farkas említésétől, de a kíváncsiság ördöge nem hagyta őket nyugodni és szaladtak a rétre. A farkas a káposztát eszegetve sokkal barátságosabb látvány volt, így ahelyett, hogy elmenekültek volna előle, barátságot kötöttek vele. A farkas soha többet nem volt szomorú, már voltak barátai.
Matyika meséje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése