Az űrsárkány

Élt egyszer a földön egy sárkány, aki pici korától kezdve nagyon kíváncsi volt. Anyukája és Apukája alig győzött válaszolni a kérdéseire. Miért? Mi ez? Mi az?- kérdezte megállás nélkül. Mikor pedig nagyobb lett azt kérdezgette, - hogy működik? Okos is lett mire megnőtt, már nem volt elég neki amit a Földről megtudhat.   Berepülte minden zegét-zugát, újat nem talált, de még mindíg többet akart tudni. Ezért egyszer elindult a világűrbe,repült repült a végtelenbe. Ha kék bolygót látott, ott leszállt, barátokat keresett. Nem volt azonban szerencséje, vagy nagyon apró lényeket talált, akik megijedtek tőle, vagy olyan hatalmasakat, hogy ő ijedt meg.Mikor már nagyon elfáradt elhatározta, hogy a következő bolygón megpihen. Talált is egy érdekes helyet hamarosan.  Tenger borította mindenütt, csak az északi és a déli  sarkokon volt szárazföld. Az északi részt választotta, mert ott fák is voltak, míg a déli sarkon csak homok volt ameddig a szeme ellátott. Teljesen lakatlannak látszott a bolygó, és elszomorodott, hogy itt sem talál barátot.Itt aztán ennivaló sem akadt elég, hiszen főleg a húst szerette.Többször elrepült a déli sarok felett, de ott sem találkozott senkivel, csak furcsa nyomokat látott néha, ha korán reggel repült arra. Úgy fújt azonban mindíg a szél, hogy rögtön eltüntette azokat Fogalma sem volt, hogy egy sárkánygyík lakik a homok alatt, aki csak reggelente mászott elő, amikor elment a tenger partjára inni.Utána sietett vissza a fészkébe, mert éppen a tojásait melengette, alig várta, hogy első kicsinyei kikeljenek.Egy nap amikor a sárkánygyík inni ment hatalmas szélvihar kerekedett, és kitakarta a tojásokat. Pont akkor repült arra az Űrsárkány észre is vette egyből a finom falatokat. Odarepült felkapott egyet, és már szállt is szélnél sebesebben, boldogan, hogy végre jóllakik. Elhatározta tojásrántottát süt a méretes tojásból, még a nyála is kicsordult a gondolatától. Hanem a tojásból egyszer csak halk kopogtatás hallattszott. Úgy meglepődött, majdnem leejtette. A kopogtatás egyre erősödött és hamarosan előbújt a tojásból egy kis sárkánygyík. Olyan édes volt, és amikor azt mondta mama-mama az Űrsárkány magához ölelte, az éhségét azon nyomban elfelejtette. Visszafordult a déli sark felé, kíváncsi volt a többi tojásra is. Már messziről látta a sárkánygyik mamát. Sírva kaparta a homokot, kereste az eltünt tojását, miután a többit gondosan betakargatta.Az Űrsárkány leszállt elé, óvatosan odanyújtotta neki a kicsinyét. Bocsáss meg, mondta neki. Segíthetek amíg a testvérei kibújnak? Olyan egyedül vagyok. Eddig én is egyedül éltem-mondta  a sárkánygyík, alig vártam, hogy megszülessenek a kicsinyeim, de mostmár tudom ők sem találnak itt barátot.Tudod mit?- töprengett az Űrsárkány. Gyere velem a Földre, ott élnek testvéreid. De én nem tudok repülni!- keseredett el a sárkánygyík. Egyet se búsulj! Ha megerősödnek a kicsinyeid a hátamraveszlek titeket, és meg sem állunk a Földig,ragyogott az Űrsárkány szeme az örömtől. Úgy is lett. Szerencsésen megérkeztek, a földi sárkánygyíkok örömmel befogadták a messziről jött testvéreiket. Az Űrsárkány   pedig örökre a barátjuk maradt, és amikor éppen a Földön volt meglátogatta őket.