A Varázssárkány

Élt egyszer egy sárkány, a varázshegy belsejében lakott, egy titkos barlangban, amelyhez egy labirintus vezetett. Ez a hegy egy hatalmas kőszikla volt, körülette sűrű sötét erdő, sárkányok lakták és sárkánygyíkok. Fekete erdőnek hívták, a lakói nevezték így, mert rettegtek a hegy belsejében lakó varázssárkánytól, pedig még senki nem látta. Nem is tudták, hogy a varázssárkány csak jó varázslatokra képes, mert igazából szelíd, jólelekű, egyedül él és emiatt unatkozik és szomorú. A varázsgömbjén keresztül nézte ahogy az erdőlakók játszanak, versenyeznek egymással. Különösen egy huszonegyfejű kissárkány tetszett neki, mert ő volt a legbátrabb, leggyorsab, az egész erdőben. Kicsit irígyelte is őt, nagyon szeretett volna megismerkedni vele. Egy nap ez a bátor kis sárkány megelégelte, hogy az erdőlakók állandóan rettegnek, még a madarak sem mertek magasra repűlni, hangosan énekelni. Elhatározta hát, hogy legyőzi ha addig él is. Elindult hát, repült egy hétig, kettőig, de nem talált bejáratot a hegy belsejébe, merthogy titkos volt. .De nem adta fel, repült egyre magasabbra, már nagyon éhes volt, a szárnyát alig tudta felemelni, amikor a hegy csúcsán megpillantott egy barlangot. Bátran berepült és végre leülhetett pihenni. Örömmel látta, hogy a hegy belsejébe vezet egy kanyargós folyosó, amelyből halk morajlás hallattszott. Fülelt mind a negyvenkét fülével, és elindult a hang irányába. Ment, ment napokig a morajló hangot egyre közelebbről, egyre hangosabban hallotta, és már halvány fényt is látott az algút végén. Hanem amikor odaért végtelen mélységban láva izott , a barlang pedig a túlsó partján folytatódott. A hang amit halott már nem morajlás volt, hanem kellemes énekszó. Olyan szépen szólt, hogy nem sokat gondolkodott, átugrotta az izzó forróságot, és rohant tovább a hang irányába. Hamarosan egy gyönyörű hatalmas cseppkőbarlangban találta magát, melynek a közepén tiszta vizű tavacska volt. Egy hatalmas ugrással ott termett a partján, és csak ivott, ivott a hűs vízből. Mikor eloltotta a szomját felnézett és meglátott egy sárkányt a barlang másik végében, aki zongorázott és vidáman énekelt.Csodálkozva hallgatta, még sosem hallott ilyen szépet.Mikor a dal befejeződött az énekes bemutatkozott. Szervusz Huszonegyfejű én a Varázssárkány vagyok és nagyon örülök neked, már régóta szerettem volna megismerkedni veled. Figyeletelek a varázsgönbömön és szerettem volna a barátod lenni, m ert jó vagy, ügyes és bátor.Ahogy ezt a Huszonegyfejű meghallotta úgy elkezdett nevetni, hogy rázkódott mind a huszonegy feje. Mert a Varázssárkány nemcsak kedvesnek látszott, de ráadásul csak egy feje volt. Azt is elmondta milyen szomorú, hogy az erdei állatok félnek tőle, pedig nem is ismerik. íszeretné ha megtudnák, hogy ő csak jó varázslatokra képes. Mikor a Huszonegyfejű befejezte  végre a nevetést, meghívta a Varázssárkányt a fekete erdőbe. A z erdő lakói látva, hogy közelednek elbújtak, de a vidám beszélgetést hallva előmerészkedtek és kíváncsian körbeállták  őket a mezőn, ahová leereszkedtek. A Huszonegyfejű elmesélte hogyan talált rá a Varázssárkányra a hosszú út után és elmesélte milyen érdekes dolgokat tudott meg róla. Ígyhát végre kiderült az igazság, barátságot fogadtak. A Varázssárkány nem unatkozott többé, a kismadarak is teli torokból énekeltek, még a napocska is fényesebben ragyogott, legalábbis az erdő lakói úgy látták.