A pónik és az új lakó!

A réten vidáman zajlott az élet, a kis pónik fáradhatatlanul játszottak reggeltől estig. Rózsika és Pille megtanultak virágból szép fejdíszeket fonni. Szerették a pipacsot, a szarkalábat, és az illatos kamillát. Peti és Tomi összebarátkoztak az őzikékkel, együtt legelésztek. Szívesen hallgatták az erdőről szóló meséiket, jót mulattak azon, hogy a bagoly nappal alszik nem éjszaka. Tettszett nekik a kis süni története, aki jól megszurkálta a róka orrát, amikor meg akarta enni. 

Egy reggel arra ébredtek, hogy új család költözött a rétre, egy cicacsalád. Örültek, hogy új játszópajtásuk lesz, és reggeli után szaladtak egyenesen az  házikóhoz, hogy felderítsék van e kicsinyük a jövevényeknek. Legnagyobb örömükre az ablakban megláttak egy édes kiscicát. Hófehér szőrű kis cicalányt. Boldogan köszöntötték, és sorban bemutatkoztak neki. A cicalány azonban kényeskedve elfordította a fejét-Mnyáá!-mondta morcosan. A pónik szomorúan megfordultak és elballagtak. Nem búsultak sokáig, vidáman fogocskáztak hamarosan, és nagyokat nyerítettek. A cicalány az ablakból nézte őket, előbb kíváncsian, aztán egyre féltékenyebben. Anyukája látta, igazából szeretne ő is kint játszani, de nem szólt neki. Eltelt egy nap, kettő, harmadik nap aztán a cicus nem bírta tovább. Leugrott az ablakról és rohant a pónikhoz. Miáu!- Miáú!-nyávogott esdekelve. Cili vagyok, ne haragudjatok amiért olyan barátságtalan voltam! Nagyon szeretnék a barátotok lenni, ugye megengeditek? Hát persze!-felelték egyszerre a pónik. Gyere fogocskázz velünk!-mondta Tomi. De én nem tudok olyan gyorsan futni mint ti!-szorodott el Cili. Pattanj a hátamra, és kapaszkodj erősen a sörényembe!- mondta neki Rózsika. Cilinek nem kelett kétszer mondani, már fönn is termett és kapaszkodott Rózsika dús sörényébe. Anyukája boldogan nézte az ablakból, örült neki, hogy  nem fog unatkozni többet Cilikéje, mert vannak már barátai.

A következő új lakó Pamacs lesz, a bolyhos kiskutya.